"In my life..."

Tudomást még nem vettem Az asztalra csak éhes tányért tettem Dicsfénnyel köpött le a lámpa A laptop zárt be a szobámba   Sül le a bőr a képemről Eldobható jellemeimtől Összenőttünk, mint a nagyszülők Ő szeret engem én még/már szégyellem őt   Vergődöm…

1. Remélem, el fogsz múlni, mint egy betegség Belefészkeltél a lelkembe De most már ideje lenned végre felnőnöd Vagy máshoz kerülni Fertőzz tovább magaddal helyettem Olyat, aki hajlandó rád Csak engem engedj, hogy szabad legyek Biztonságos korlátaiba zárva Ne zavard…

Túl úsztunk a bójákon, a lábunk már rég nem ér talajt. Az évek hínár korbácsok, csomózódnak a víz alatt.   A szerelmünk szinte súlytalan itt. Ez nem csak a fizika törvénye. Alattunk emlékek, mint siklók suhannak. Elmerülünk a hínárok zöldjébe.   Fejünk…

láthatatlanságod betegít meg engem félelmet kelt szívemben szavad zakatolásainak hangja olyan mintha egy vonatba ülnél minduntalan a sötétség felfoghatatlan magányában, mégis melletted tölteni el egy életet úgy mintha börtönbe zárva tépnéd hajad, s kiabálva ráznád…

Leamortizáltan a múló időt figyelem, szemceruza rajzok, grafitvonások ülnek szívemen. Lehangolt lámpafények siklanak szempilláim között, harmóniátlan hangok zúgnak vállaim fölött. Kérdéshalmazok szerkesztenek megoldhatatlan egyenletet, kémiai ridegségek hozzák meg a…

Százszor elmondott szó, Százszor elsírt álom. S a csend, ugyan az!   Csak egyedül a semmibe, Csak egyedül, senkivel. S a csend ugyan az!   S ha a szó kifolyik, S ha a szó megtörik. A csend, ugyan az!   Mámor, élet, vágy, bukás? Félelem, szerelem vagy…

Aki mezítláb van, nem lehet cipőben. Aki éppen késik, nem lehet időben. Nem tarthat örökké, aminek vége lesz, Az ésszerű logika így diktálja ezt:   Aki épp' hibázik, nem lehet hibátlan. Nem láthatsz a jónál jobbat a silányban. Amikor meleg van, nem hullhat a hó,…

… magányomban megtörtént velem, hogy rémített a tört-én-elem… Hol a tükör?   Nedves lábnyomom az aszfalton, a végtelenbe fulladt fantom… Mit ér?   Éjjel hallom, ahogy sír megannyi seb. Gyenge harmat vagyok, annál is kisebb… Mit…

Ott, bús mattra kopott karfán az ing, álmot sóhajt és meging (megint…)   A megnyúlt lusta árnyak csak várnak… várnak.   A nehéz csöndköntös, mint kísértet jár: Néma kincs… selyem-ár. Szónak sincs helye már…

ha madár lennél, lennék toll a begyeden lennék a mondókádban egyedem-begyedem mennyedben angyal, poklodban szenvedő diófádon rozoga madáretető lennék a wax formázott hajadon ha falusi legény lennél, én falusi hajadon lennék utcáidnak járókelője lennék az igéd…

A régi hintaágyról már lekopott a festék, Ugyanúgy koptak el a nyári ivós esték, Már a bogrács is berozsdállt, de már régen, A fakanál virágkaró lett. Ott! A kert végben.   Az égbolt kék szeme becsukódott. Sötét van. Egy dermesztő alak bámul, egy távoli…