1.
Remélem, el fogsz múlni, mint egy betegség
Belefészkeltél a lelkembe
De most már ideje lenned végre felnőnöd
Vagy máshoz kerülni
Fertőzz tovább magaddal helyettem
Olyat, aki hajlandó rád
Csak engem engedj, hogy szabad legyek
Biztonságos korlátaiba zárva
Ne zavard nyugalmam
Még megsérül
Álomkártyavár-otthonom
2.
Kihíztuk már ezt a nevet
Ha így folytatjuk, elreped majd rajtunk
Méltósága
Meddig merjük még feszíteni?
Szemérmesen rejtegetni a csupasz valóságomat
Csak azt nem akarom
Nem lóghat ki szürke lólábam
Nem férünk el bennünk ketten
Egyikünket vissza fogja verni
A tükör valósága
De a másikra majd diadalmasan visszavigyorog
A fürdőszobai meztelen büszkeség
Rossz lélektársak vagyunk
Mi akarunk lenni az utolsó kihulló hajszál
Elmúló fiatalságunkon
Egy utolsó lélegzetvételt még nélküled
CSÖND!
RAJTAM KÍVÜL MÉG
ITT VAGYOK ÉN!
3.
Vigyáznál a szívemre egy kamaszkornyit?
Kiveszem a helyéről neked
Vigyázz rá, ne essen baja!
Míg te gyenge lámpafényben
Kötelességtudatot lehelsz felszínére
Addig én összeeső csomagolásomban
Kitombolom magam
Csak ide, a megsemmisülésbe
Maradj a korán- fekvés-kelésben
Maradj a füzetlapok között
Maradj a kibontatlan sörösüvegtől is távol
Maradj a vágyakozó pillantásokban
Maradj a jólfésült-szófogadásban
Nem akarok félni a sötétben
Ne nyugtass meg többet
Hadd kapcsoljak lámpát
A hozzámbújó feketeségre
Hadd lássam az arcát
Hadd mondjam ki a nevét
Halkuljon belém a békés csönd
Csak egyféle gondolat töltse be
Kipucolt ürességemet
Aztán lesz, ami lesz
