Leamortizáltan a múló időt figyelem,
szemceruza rajzok, grafitvonások ülnek szívemen.
Lehangolt lámpafények siklanak szempilláim között,
harmóniátlan hangok zúgnak vállaim fölött.
Kérdéshalmazok szerkesztenek megoldhatatlan egyenletet,
kémiai ridegségek hozzák meg a döntéseket.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
