Százszor elmondott szó,
Százszor elsírt álom.
S a csend, ugyan az!
Csak egyedül a semmibe,
Csak egyedül, senkivel.
S a csend ugyan az!
S ha a szó kifolyik,
S ha a szó megtörik.
A csend, ugyan az!
Mámor, élet, vágy, bukás?
Félelem, szerelem vagy látomás?
A csend ugyan az!
Nincs szó, mely utat tör,
S nem lesz fény, mely kivezet,
Mert a csend, ugyan az!
Benntart, simogat, mint házi kedvenc,
Benntart a ketrecbe, a falakban.
S a csend, ugyan az!
Őrület, viszály, mind a fejembe,
Kegyetlen játékot űz.
S a csend, ugyan az!
Lélegzetem visszafojtva
A sikítás nem megy,
Mert a csend, ugyan az!
A csend az, nem más,
Az örök ellenség,
Mert a csend, ugyan az!
