… magányomban megtörtént velem,
hogy rémített a tört-én-elem…
Hol a tükör?
Nedves lábnyomom az aszfalton,
a végtelenbe fulladt fantom…
Mit ér?
Éjjel hallom, ahogy sír megannyi seb.
Gyenge harmat vagyok, annál is kisebb…
Mit adhatnék?
Azt kérted, hazudjak azúrkéket,
de én jobban szerettelek téged…
Megfakultam…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
l'homme 2012.05.22. 20:17:21
Horváth István Péter · http://rhymes.ucoz.hu/ 2012.05.24. 22:28:33