ha madár lennél, lennék toll a begyeden
lennék a mondókádban egyedem-begyedem
mennyedben angyal, poklodban szenvedő
diófádon rozoga madáretető
lennék a wax formázott hajadon
ha falusi legény lennél, én falusi hajadon
lennék utcáidnak járókelője
lennék az igéd igekötője
lennék nyelvi hiba a fogalmazásodban
amit még a tanár sem javíthat ki onnan
lennék reményednek utolsó cseppje
lennék festményednek póniszőrecsetje
lennék rémálmodban jóságos rém
sajgó lelkeden ezerjófűkrém
vagy lennék kusza vonal, grafitbél a ceruzádban
lennék szülővárosod édes egy hazádban.
lennék pír az arcodon, verejték a homlokodon,
lennék védelmezve elterülő ódon
háztető, ha te lennél a ház
az lennék a lelkedben, mi mindent megmagyaráz
lennék az egód, az a nagy, hatalmas
minden értelem felett rendkívül diadalmas
lennék, akit legjobban szeretsz, lennék te magad
ha a nárcizmus a tükör előtt magával ragad
de nem vagyok senki, se labda, se palánk
csak járulékos veszteség, hűvös szalmaláng
lebegek a csöndben, és nem vagyok senkié
csak csizmádra tapadt, száradó gané
