Tamás akkor negyvenhárom éves volt.
Negyvenhárom,
negyvenhárom évét nem szívesen idézte föl.
Azelőtt kis cégek könyvelését vezette, de nem olyan régen biztosítási ügynök is volt, végül többnyire inkább csak otthon maradt, rendszerint ilyenkor atlétában és alsónadrágban, arcán serkenő, négy-öt napos borostával. Kedvenc bőrfotelében ült, amit a tévének háttal fordítva szeretett.
Mindig azt mondta, nem dohányzik, de valójában mást nem is igazán csinált, ha igazán elveszettnek érezte magát, kettőt is meggyújtott, tartotta, amíg el nem sorvadtak.
Azon napon is valami hasonlót csinált a bőrfotelben, két égő cigarettát egyensúlyozott a kezében, közben néha káromkodott majd hangosan felnevetett.
Talán ez kellett hozzá, hogy eldöntse, mit akar.
Felállt, közben nyögdécselt, és a tévéhez sétált. Whiskeyt keresett, hirtelen nem tudta hol van.
A tévé melletti üvegajtós szekrényen át látta meg. Öreg volt, a címkéje is kissé tépett már. Régóta nézte, próbálta meginni, de sose tette, mindig bűntudata lett a gondolattól. Már nem volt.
Kivette, és a dohányzóasztalra csapta.
Poharat nem talált, alkalomhoz illőt. Hamar rájött, hogy nincs olyanja, de már nem is kellett.
ÉS AKKOR MI A FASZ VAN ?
Az üvöltése a fülében csengett. Egészen, míg végül befejezte, meglepődött, nem szokása így kifakadni. Nem így nevelték, csendes típus volt.
Végül talált egy vékonyan barázdált üvegpoharat, és teletöltötte, majd kiszaladt a fürdőbe és megeresztette a vizet, jó forrót.
Felkapott egy doboz piros Lucky Strikeot és megindult. Két szál hiányzott belőle, mire rájött hová tűnt, a kád megtelt a tűzforró, gőzölgő vízzel.
Levetkőzött, és jó mélyen elterült benne. Vizes kezével cigiért nyúlt, a doboz legaljáig nyúlt az ujjával, ami a hiányzó cigaretták helyén pont befért, és kitolt belőle egy szálat.
A szájához emelte, gyufáért kotorászott, és meggyújtotta.
Annyira gondtalan volt.
Hosszan, mélyeket szívott, hogy érezze, ahogy a füst lekúszik a tüdejébe és simogatva szétmarja.
Semmi másra nem vágyott már.
Sokáig feküdt így. Erről persze nem tudott, talán a negyedik slukk lehetett az utolsó. Napokig ázott így, teli pohárral és fonnyadt cigarettacsonkkal a kezében.
A szája egyre szárazabbnak tűnt a napok elmúltával.
